VII.

A vacsora folyamán mindenkivel nagyon jól elbeszélgettem. Ahhoz képest, hogy 20 és 30 között vannak, olyanok mint, a kisgyerek. A kaja valami isteni finom volt. De nem erről ecsetelek inkább.
-Szóval ,mint tudjátok Ti nagyon sokat jelentetek, nekem- mondta Iker.
-Nekünk-javította ki Sara- Habár Vivi veled még csak ma találkoztam, de örülök , hogy megismerhettelek, mert amint látom nagyon sokat jelentesz Ikernek, és aki Ikernek fontos az nekem is. De folytasd csak szívem.
-Mivel fontosak vagytok nekünk, így bejelenteni valónk van.
-Apa leszel?-jött a kérdés Marcelotól- Megcsaltál? De én szerettelek.-folytatta tovább a színjátékot.
-Nem, sajnálom, de én már nem érzek semmit irántad, ezért az itt mellettem helyet foglaló Sara Carbonero, igent mondott nekem és felességül jön hozzám.
Bejelentését, nagy csend fogadja. Nekem esik le legelőször, hogy mit mondott.
.Úristen Gratulálok!-pattantam fel és mentem oda hozzájuk. Mindekettőt megfolytogattam, meg agyon puszilgattam, szerintem a többieknél a windows még frissít. Majd leesik Sesének és Fernandonak, így ketten indulnak el feléjük. De boldogságom a telefonom szakítja félbe.
-Sajnálom ez fontos, muszáj felvennem.-mondtam, majd kimentem a mosdóba.

-Szia anya!-vettem fel a telefont
-Szia.. kicsim.. -szaggatottan vette a levegőt, mint aki éppen sír.
-Anya mi a gond! -sürgettem anyut.
-Apád..hüphüp.-
-Mi van apával!-kezdtem ideges lenni.-Ha nem mondod akkor felhívom Őt!
-Nem venné fel a telefont, mert éppen műtik! Leállt a veséje. Tudod jól, hogy ez bármikor elő fordulhatott volna. Így ma, de nincs donor, ezért gépekkel helyettesítik, addig amig nem találnak.
-Na azt nem. Legkésöbb holnap estére otthon vagyok, szólj a dokinak, hogy van donor. Tudod, hogy jó az enyém és mivel elmúltam 18 így oda is adhatom neki. Majd megkérjük a dokit, hogy titkolja el kitől kapta. Most leteszem holnap este találkozunk. Szia szeretlek.
-Szia.. én is...-és letettem a telefont. Kimentem a mosdóból, felkaptam a kabátomat és elviharoztam. Kint a parkolóban ott állt Nando.
-Hola Csajszi?  mi ez a sietség?
-Hola Fernando. Otthon, Magyarországon vannak dolgok amik miatt muszáj haza mennem. Sietnem kell, kérlek mondd meg Ikeréknek, hogy amint tudok jövök vissza, de ez nagyon fontos.
-Rendben. De a telefonszámodat elkérhetem?-nézett rám boci szemekkel.
-igen persze. -gyorsan lediktáltam neki, őmeg mint aki hülye néz rám- Nyugi ez a számom, csörgess meg. Még nem vettek magamnak kártyát, ez a magyar számom.
-Ja értem.-megcsörgetett- Elmentem, majd hívlak.Rendben? Na gyere ide Nando bácsihoz.
-Én is mentem. Várom a hívást. Megyek . Nando bácsi?-kérdeztem miközben megölelt.
-Szia, bent megmondom, hogy elmentél, majd hívod őket. -mondta Fernando (Torresről van szó) és kaptam egy nagy puszit.
-Szia és köszönöm-mondtam egy cuppanos kíséretében.Majd elszeleltem a kocsimhoz, beültem és csikorgó kerekekkel elindultam. Hamar haza értem. Bepakoltam egy pár cuccot egy nagyobb sportáskába a laptotpot a töltőjével együtt az anyósülésre raktam, majd a töltöt bedugtam. Főztem le magamnak kávét, amit egy termoszba raktam, meg raktam be vízet is.Bezártam a házat, de a kulcsot eldugtam, hogy a srácok be tudjanak menni megöntözni a virágjaimat, habár szerintem jobb ha ezt most Miriamra bíznám. Az autóból majd felhívom. Bevágtam mindent a kocsi hátsóülésére én meg beszálltam . Bekötöttem magam, lassan kiértem a városból, jöhetett a száguldozás. Közbe tárcsáztam.
-Szia Miriam! Egy szívességet szeretnék kérni tőled!
-Szia Vivi, mondd.
-Haza kell jönnöm egy kis időre, nem tudom mennyi időre. A 3. cserép alatt van a lakás kulcsom. A vírágokat megöntöznéd nekem?
-Persze természetesen, de a kulcs inkább nálam lesz jó?
-Igen . köszönöm. majd még hívlak!
-Várom hívásod szia.
-Szia-kinyomtam. Megkerestem Iker számát. Kihangosítottam.
-Hola Iker csak azt szeretném mondani, hogy sürgős dolog miatt kell elutaznom. majd hívlak szeretlek szia.mondtam és a válaszát megsem várva kinyomtam.  Sergiot már fel sem hívom.

*Másnap délután*
-De jó végre  átléptem a határt.Sese és Iker is folyamatosan hívnak, de nem veszem fel a telefont. Mounak is szóltam, neki muszáj volt elmondanom mindent így elengedett Ő is mega vezetőség is.
Este pedig már a kórház elött voltam és anyut hívtam. 
-Szia itt vagyok a kórház elött. hova kell mennem?
-Szia intenzív. A doki is itt van.
-Rendben megyek Szia.

FEllifteztem az intenzívre, aníát ott találtam egy orvoscsoportal.
-Jóestét kívánok. Szervusz anya!
-Önnek is. kovács dr. vagyok ők pedig a lehető legjobb orvosaink.Az édesanyja elmondta mit szeretne, ez nagyon csodálatos dolog. De biztos abban , hogy megteszi?
-Igen, hiszen az egészségi állapotom a lehető legjobb nagyon keveset vagyok beteg. Nem félek attól sem , hogy nem tudnának kint megvizsgálni.
-kint?
-igen a madridi nővérképzőre fogok járni szeptembertől.
-értem. Akkor most levisszük a kórtermébe és nekiállunk az altatásnak, majd megműtjük. Egy napig mesterséges altatásban tartjuk.
-Rendben. Vágjunk bele. Szeretlek anya. Majd találkozunk 1 nap múlva.
-Én is szeretlek kicsim.
-Anya a telefonom itt hagyom ha valaki keres mondd , hogy nem érek rá, de lehetőleg angolul. Tudod valaki nem érti a magyar nyelvet.
-oks.
-Szeretlek.

Lementem a termembe. Elaltattak. Miközbe a maszkot kaptam, a szeretteimre és a barátaimra gondoltam. Sergioékra is. nagyon a szívemhez nőttek. imádom őket, egyszerűen hihetetlen. Soha senkit nem szerettem meg ennyire mint őket. A legjobb barátnőm nem is tudja , hogy itt vagyok! Mekkora egy barom vagyok4 Édesistenem!
Remélem azért anyának eszébe jut , hogy szól neki.
Az álmok mezejére lépve Eszembe jutottak azok a napok amiket ott töltöttem . Van munkám, nem sokára oda játok iskolába, a kedvenc városomban élek! A szomszédom Sergio Ramos , a Real Madrid 4-ese. A legjobb, barátom, igen mondhatom, az egyik legjobb. Ikerre, pedig úgy tekintek mint egy óvó bátyjra. Nem volt szép tőlem, hogy csak elhadartam mindent, meg ott hagytam csapot-papot. Azt sem tudják, hogy én leszek a masszőr.  Annyira lehangoló helyzet! Szeretném látni Őket. Még Chris hülye feje is hiányzik, nincs kivel veszekednem! Küzdeni fogok azért, hogy túléljem a műtétet, ezzel segítek apának  ami megint jó, mert ha a barátságok nem is örökre szólnak, de a szülői törődés igen. Most amíg alszom elmesélem röviden a történetemet rendben? Ha nem szeretnétek akkor is !
Szóval 1994 május 17-én születtem 17 óra 17 perckor. Székesfehérváron. Juhász Attila és Juhászné Varga Mónika elsőszülött gyermekeként. Kiskoromban az édesanyám nagyon  sokat dolgozott ezért , az édesapám és a nagymamám nevelt fel.  Tudjátok jönnek a szokásos dolgok. 3 évesen kezdtem az ovit, majd 6 évesen az első osztályt. Ekkor kezdtem el zenét tanulni. furulyáztam. Tudom eddig ezt nem említettem, de cikinek éreztem ezért csak a zongorát vallottam be. Minden nyaramat Siófokon töltöttem eddig. Ja igen van egy nagy telkünk amin 2 ház van. Az egyik a nyaralónk ahol 2 szoba van, konyha fürdő, étkező/nappali(egyben) és van egy másikház ahol a keresztszüleim(a nagybátyám a keresztapám) élnek, a gyerekeikkel. Imádom azokat a kicsiket. A legeslegkisebb Domcsi. 2 éves, barna göndör haja van, és hatalmas barna szemei. Hosszú fekete szempillával rendelkezik amiért irigylem is. Nem akarok Egoista Lenni, de én vagyok a kedvenc unoka testvére. Imádok vele lenni, mert mindig mosolyt csal az arcomra. A bátyja Jácint Ő 9 éves , szőke haja és kék szeme van. Szeretem őt is csak nem annyira mint Domit, mert Jácint már "nagyfiú"ezért imádverekednia legnagyobb tesójával Flóriánnal. 1 ,5 évvel fiatalabb mint én. Együtt szoktunk bulizni. Sokat segítek neki a tanulásban, mert hát a rajzolás és a bandázás jobban leköti, mint a tanulás. Lökött feje, úgy hiányzik.  Edzeni is együtt szoktunk. Ő boxol, én pedig semmit, csak vele edzek, egyedül utálunk mind a ketten! Na és a kisöcsém róla el ne felejtsek beszélni. 12 éves. Focizik, a helyi focicsapat u13as kapusa, megyei válogatott kapus, ugyan azt csinálja mint én, csak Ő fociba. Vele is szoktam edzeni, de nem is tudom, vele olyan fura.
De nem ez a lényeg. Hanem a barátok a nem mindennapi barátok.  Kiskoromtól kezdve azaz, születésem után, már Siófokon töltöttem a nyaraimat, Abban az évben a mi utcánkban rajtam kívül született még 4 gyerek. Velük lógtam 14 éves koromig. De akkor megváltozott minden. Eltávolodtunk egymástól. Nem kerestük egymás társaságát. Mostanra pedig már nem is köszönünk egymásnak. Hiányoznak azok a boldog gyermek évek amik soha többé nem jönnek vissza. Kaptam helyettük egy olyan lányt akiért bármit megteszek, és fordítva is. Ő kicsi Vivi azaz Vivien Tailor. Flórival egyidős vagyis 2 hónappal fiatalabb. Ő az akinek mindent elmondhatok. Ő is ugyan ott tanul ahol én tanultam. De az Ő élete a tánc körül forog, lehet, kijön Ő is, habár az olaszok és  a franciák közelebb állnak a szívéhez. De mivel jön ki hozzám, ezért megszerettetem vele Madridot.
Ennyi kis történetem,most térjünk oda, hogy keltenek.
-Hogy sikerült?-kérdeztem egyből.
-Jól. Jól sikerült mind az ön mind az édesapja műtétje. Az apukája szervezete befogadta a donort, ami azt jelenti, hogy teljes élhet ezentúl. De önnek viszont figyelnie kell magára. Mivel a másik veséjén találtunk egy mellék vesét, ami ha túl sokáig van hideg helyen vesemedence gyulladáshoz vezet, és annak nem lennének jó következményei. 2 nap múlva kiengedjük önt , az édesapját viszont csak 3 nap múlva.Viszont arra szeretném megkérni, hogy a madridi kórházba havonta menjen vissza kontrollra fél évig utána ott eldöntik, hogy mikor kell mennie. Azt gondolom mondanom sem kell, hogy mivel friss a seb ezért, nem érheti víz, és megterhelnie sem szabad a szervezetét, azaz nem futhat. legalább 1 hónapig!
-Értettem doktor úr. Persze ez természetes. köszönök mindet. Nagyon hálás vagyok önnek.
-Tudja még életemben nem láttam ilyen méretű feláldozást soha családon belül.  Ez minek köszönhető?
-A barátság elhanyagolható, feladható, de a családi kötelék  soha, ha ki is tagadnának valamiért, nem lenne sokáig, a szeretet annyira tapintható köztünk, hogy másik családba sehol.-fejtettem ki a választ. -Eddig a szüleim mindent megtettek értem, most rajtam volt a sor, hogy viszonozzam. Amikor anyukám felhívott , apa miatt egyből autóba pattantam és jöttem haza. Lehet máshol még ennyit sem tettek volna meg.
-Látja ez így van. És ahhoz képest, hogy 18 éves, nagyon felnőttes a gondolkozása.
-Mindig is ilyen voltam.
-Értem, akkor viszontlátásra a legközelebbi vizitig.
-Viszlát.

Nem sokára anya és az öcsém Dávid léptek be hozzám.
-Sziasztok! Mizujs veletek ?
-Szia-egyszerre kaptam meg az ölelést.- Te kérdezed, hogy mizu mikor műtöttek? Nem én feküdtem egy napig altatásban!-mondta az öcsém- Ja és beszéltem Mesuttal.Tök jó fej. Üzeni, hogyha ráérsz híívd fel!
-Rendben. Tudod öcsi én aludtam, egy teljes nap elment az életemből. -majd anya felé fordultam
-Apa hogy van?
-Jól, azt üzeni, hogy nem kell hazajönnöd Madridból.
-Chh mégha tudná, hogy miattam él! Tényleg ne mondjuk el neki?
-Rajtad ál a dolog.
-Elmondom neki. Felőlem őrjönghet de én NEM akarom elveszteni.
-Helyes hozzáállás.
-Tudom, és anya sokan kerestek?
-Igen kerestek egy páran. Szerintem mond el nekik, hogy mi történt, mert ránk küldik még a CIA-t.
-Késöbb felhívom őket! Na meg pesze Vivit is.
-Engem minek? Itt vagyok én is!- esett be a szobába Vivi.
-ÁÁÁÁÁÁÁ hiányoztáál! Gyere ölelj át! nem hiszem, hogy jó ötlet lenne ma lábra állnom.
-Pedig jó lenne ugyain vannak akik várnak rád! És az orvos is mondta, hogy lábra állhatsz, csak futnod nem szabad! Beszéltem a dokival! Onnan tudok mindent.
-Ahha értem-bólogattam. -Na gyertek segítsetek ki. -Az öcsémnek hála feltápászkodtam az ágyból, majd Vivit átölelve kisétáltunk  a társalgóba ahol nem  mások vártak rám mint ...
-IKEEER!  SESEE, NANDOOOO, MARCELOOOOO -kezdtem volna sietni feléjük, de Vivi nem engedett.
-Nem ne is álmodj róla nincs futás! Sőt sietni sem siethetsz.-mondta szigorúan, hiába néztem rá boci szemekkel akkor sem engedett el.
-Najó. Amikor a srácok rájöttek, hogy én vagyok, hihetetlen gyorsasággal termettek elöttem és öleltek meg.
-Soha többé ne merd ezt csinálni!-dorogált meg Sese.
-Tudod, hogy megilyedtünk, hogy így elrohantál-folytatta Marcelo, - majd bejön Fernando és bejelenti, hogy fontos dolog miatt haza kellett jönnöd.Sese és Iker azonnal kocsiba ültek, de te már nem voltál addigra ott. Majd Miriam szólt, hogy hol a kulcsod így be tudtunk menni. Megláttuk a noteszed, amiben a telefon számok vannak. Megkerestük az öcsédet és Mesut beszélt vele. Akkor mondta el, hogy kórházba kellett jönnöd. És azt is elmondta, mit csináltál.-na igen Marceloból, mint mindig most is folytak a szavak
-Ez ez ez egy nagyon jó cselekedet volt!-mondta Iker- Büszkék vagyunk rád!
-Köszönöm srácok.  Tudom , nem volt szép húzás tőlem de az idő miatt muszáj volt!
-Semmi gond!Csak máskor legalább egy kis cetlit hagyj rendben?-mondta Sese és átölelt. Nagyon jól esett ez az ölelés. Nagyon régen éreztem ilyent . Talán még az Ádámmal való kapcsolatom elején. De az... az nem lehet! Nem szerethetek bele!!