IX/2

-Te ezeknek mi a baja?
-Áh semmi. -legyintettem és visszamásztam az ágyba.-Tényleg, csak jó kedvük van.
-Dávid! Mikor jön Vivi?-kérdeztem egyetlen kisöcsémet
-Hát öhm asszem most ér ide.-válaszolta nagy nehezen két röhögő görcs között
-Dejó végre láthatom lököttkémet.
-Nem akarok zavarni, de mi lenne ha angolra váltanátok? Nem értünk belőle semmit!-mondta Sese
-A-a nem váltunk. Ez így sokkal kényelmesebb számunkra-mondta egy válrándítás kíséretében, de a mosoly ott ült  a szám szélén.
-De légyszii-nézett rám hatalmas szemekkel.
-Na jó arról van szó, hogy megkérdeztem mikor jön a barátnőm.-váltottam spanyolra.
-Halihó emberek!-robogott be a szobába lökött barátnőm Vivi.-Már megint megmentjük az embereket a világbéke kedvéért? Na jó tudom, hogy mit miért tettél ezért büszke is vagyok rád, de megkérlek nagyon szépen KÉRLEK ne az öcséd mondja meg, hogy KÓRHÁZBAN  vagy . Rendicsek?
-Ühüm , értettem anyuci. -bólógattam.-Na gyere ide hozzám lököttem!-mondtam Vivinek, aki az ágyam végénél állt.
-A-a Te felkelsz szépen és idejössz hozzám.
-Chh .De akkor segíts nem könnyű ennyi fekvés után felkelni!-társalgunk a szokásos magyar nyelven. Dávidon ismét erőt vett a röhögő görcs, de a két spanyol félisten csak néz ránk és nem érti miről beszélünk.
-Öhm Vivi már ne is haragudj meg , de ki ez a két hapsi itt a szobában?
-Ohh basszus tudtam, hogy elfelejtettem valamit- csaptam a homlokomra-Srácok   hadd mutassam be nektek az egyetlen és egyedül álló barátnőmet akinek párja nincs e földrészen Vivien Tailor. Vivi Ő itt Iker Casillas, és Sergio Ramos.
-Vivi az a Ramos? És az a Casillas?-nézett rám nagy szemekkel.-Ugye nem álmodom, csípj meg !
-Igen azok. És váltsunk spanyolra mert ezek itt néznek ránk mit karácsonykor a tescos szatyorban a pontyok.
-Hola srácok mint Vivi felvezetett én is szintén Vivi vagyok  de hívhattok Kissebbiknek is.
-Valaki segítene nekem újra felkelni?-kérdeztem a beálló csendben. Többet nem is kellett mondanom. Ramosító jött kikapott az ágyból és kivitt a társalgóba , ahol per pillanat egy lélek sem tartózkodot.
-Miért is jöttünk ki?-kérdeztem miután szilárd talajt éreztem a talpam alatt. -Én csak az ágyból szerettem volna kikelni.
-Tudom, de valami olyant akarok megtenni amit nem elöttük akarok.-mondta, de közbe egyre közelebb került hozzám.
-És mégis mit?-kérdeztem, és én is közelítettem felé.
-Ezt-suttogta a számba.Ajkai hozzátapadtam az enyémhez. Lassan , nagyon lassan nyelve hegyével végig símított alsó ajkamon. Nyelve bejutásért könyörgött. Meg is kapta. Olyan csókot váltottunk mint akik a szomjanhalás szélén állnak a sivatagban és találnak egy oázist. Ebben a csókban megkaptam mindent. Féltést, vágyódást, idegességet, és egy csöppnyi szeretetet.
-Tudod mióta vágytam erre?-kérdezte miután levegőhiányban elváltunk.
Erre én csak egy fejrázással válaszoltam.
-Már amikor átjöttél hozzánk bulizni akkor este reénykedtem, benne, de amikor mentünk edzésre amikor Te Arbéval elvonultál, akkor jöttem rá, hogy nekem nagy szükségem van RÁD.

Sajnálom csajok de a meccs miatt csak ennyi jött össze ! Nagyon büszke vagyok a srácokra !!!!!!!Jó látni Messi arcát. A SRÁCOK NAGYOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOONNN JÓÓÓK VOLTAK. Nem sokára össze hozom a kövi részt . addig is jó olvasást! ;) A végéért nem kinyírni:D örülni neki csajosok :D
szeretlek titeket <3